Mezopotámia templomi zenéjét a fennmaradt szertartási szövegekből és más írásos emlékekből ismerhetjük meg. A legmagasabb zenei tisztsége a főelőénekesnek volt, aki mellett ott működtek az előénekesek, a karénekesek és a hangszeres zenészek is. A szertartásokon himnuszokat és zsoltárokat énekeltek.
Az egykori Ur városában találtak egy domborművet, mely egy, az udvari muzsikálást bemutató jelenetet (énekes, és pengetős hangszeren játszó muzsikus) ábrázol. Ebből következtethetünk a világi zenére is. Más forrásokból kiderül, hogy a királyi udvarok nagy létszámú együtteseket foglalkoztattak. Ők zenéltek a különféle ünnepségeken, gyászszertartásokon, és a katonák köszöntésére is. A zenekarban az egyes hangszerek először szolisztikusan játszottak, majd ezután szólalt meg a teljes zenekar. Később a templomokban és a királyi palotában egyre több női énekest és hangszerjátékost alkalmaztak.
Az ékírással lejegyzett szövegekben a dallamfordulatok jelzésére alkalmas jeleket is lehet látni.
Sokféle hangszert használtak: hárfák, más pengetős hangszerek, fafúvós hangszerek, rézcsattogók, réztányérok, csengettyűk, dobok.
(Kelemen Imre: A zene története 1750-ig. c. könyve alapján.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése