Szeikilosz sírverse a legrégebbi teljes egészében fennmaradt zenei mű a világon. A dalt, melynek dallamát ókori görög notációval jegyezték fel szövege mellé, egy sírkőre vésve találták a törökországi Aydınban. Datálása alapján i. e. 200 és i. sz. 100 közt keletkezett, az i. sz. 1. század a legvalószínűbb.
A dal mellett még a következő felirat is szerepel a sírkövön ógörög nyelven:
Εἰκὼν ἡ λίθος εἰμί.Τίθησί με Σείκιλος ἔνθα μνήμης ἀθανάτου σῆμα πολυχρόνιον,
azaz
„Sírkő vagyok, képmás. Szeikilosz helyezett ide a halhatatlan emlékezés örök jeleként.”
Bár kevés adat maradt fenn róla, úgy tűnik, a görögök már az i.
e. 4. vagy 3. században feltaláltak egy módot a zeneművek lejegyzésére.
Valószínűleg csak a zeneszerzők és kórusvezetők használták, mások hallás
után tanulták meg a dalokat. A drámák szövegét általában a zene nélkül
jegyezték le, ezért a dalszöveges zenék nagyon ritkák. Nincs rá adat,
hogy a görög kottázási rendszer fennmaradt volna a középkorig, de a
bizánci és korai reneszánsz időkben keletkezett szövegekhez mellékeltek
notációt a görög módszer szerint.
Forrás, ahol még többet olvashatsz róla.
 |
| Szeikilosz sírköve |
