Kína ókori zenéjéről irodalmi szövegekből tájékozódhatunk. Bár volt dallamrögzítésre alkalmas rendszerük, ókori dallamokat mégsem ismerünk. A legkorábbi dallamfeljegyzésekből az látszik, hogy két ötfokú dallamsort használtak (egy dó-pentaton és egy szó-pentaton hangsort).
A kínaiak legjelentősebb dallamgyűjteményét (Si King) Konfucius válogatta össze közel 3000 dalszövegből, ma 305 verset tartalmaz. Ezeket a verseket énekelték, és valószínűleg hangszerrel kísérték is, és még táncoltak is hozzá.
Kínában a zene ügye mindig fontos volt, ezért egy időben önálló zenei minisztert is alkalmaztak, majd felállították a Zenei Hivatalt az udvari ünnepélyek, vallási szertartások zenei rendjének megszervezésére, irányítására. Ezenkívül az egész ország területéről összegyűjtötték a népdalokat, szertartási énekeket, melyből gyűjteményt készítettek.
A hangszereket az anyaguk alapján 8 csoportba sorolták: fém, kő, selyem, bambusz, tök, agyag, bőr, fa. Hangszerek: csengők, gongok, harangok, seng (babuszsípokból álló orgonaszerű hangszer), po-fu (dob), stb...
(Kelemen Imre: A zene története 1750-ig c. könyve alapján)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése