Szeretettel köszöntelek!
A blog oldalain az általam készített és használt oktatási segédanyagokat igyekszem összegyűjteni, melyek részben továbbképzéseken megismert játékok és módszerek továbbgondolásai, részben saját ötletek. Oktatási célra használd nyugodtan! De meggazdagodni ne ebből akarj, én sem teszem. 😉
A bejegyzések a szabadulószobák segítő információit tartalmazzák (🙉 tananyag, kiegészítő ismeretanyag). Ezért egyszerre mindig csak egy bejegyzés lesz látható. Igyekszem címkézni, hogy kereshető legyen.

2021. június 29., kedd

Keletről jövő támadás

 Az 1200-as évek elején Mongóliából hódító útjára induló népet a magyarok tatároknak nevezték. A támadás Magyarországot is elérte. A kutyafejű jelzővel is emlegetett tatár nép harcosai nagy pusztítást végeztek.

A vatikáni levéltárban fennmaradt Julianus barát feljegyzése a tatárok harcmodoráról („Levél a tatárok életéről”):

„Hanem hogy valamit az ütközetről is jelentsek, beszélik, hogy messzebbre lövik ki nyilaikat, mint ahogy más népeknél szokásos, és, hogy az ütközet első összecsapása alkalmával – ahogy mondják – nemcsak, hogy nyilaznak, hanem úgy látszik, mintha nyíleső esnék. Említik, hogy az ütközetben a kardot és lándzsát kevésbé használják. Ék alakú csatarendjüket pedig így építik ki: minden tíz ember élén áll egy tatár, ismét minden száz ember élén egy százados. Ezt annyi fortélyossággal csinálják, hogy a megjelenő kémek se tudjanak valami módon elrejtőzni közöttük (és) az ütközetben lekaszaboltak számát is minden késedelem nélkül meg lehet állapítani. És a különböző elemekből összegyűlt népség nem képes semmiféle hűtlenség elkövetésére sem. Mindegyik – tíz egyénből álló – csoportot különböző nyelvű és nemzetiségű egyénekből állítják össze. Az általuk uralt összes tartomány királyait, vezéreit és mágnásait, amennyiben feltételezhető róluk, hogy valami módon ellenállást fejthetnek ki, késedelem nélkül meggyilkolják. A katonákat pedig, és a háborúban bátor, egyszerűbb népséget a háborúra felfegyverkezve maguk előtt hajtják akaratuk ellenére (is). Ellenben azokat a földmíveseket, akik a harcra kevésbé alkalmasok, hátrahagyják, hogy gondosan megműveljék a földeket. (…) A katonákkal szemben pedig, kiket a harcba kényszerítettek, ha jól harcolnak és győznek, (csak) kevéssé hálásak, ha pedig elesnek az ütközetben, nincs gond rájuk; de ha a harcban meghátrálnak, könyörület nélkül megölik őket a tatárok. (…) A megerősített várakat nem ostromolják meg, hanem előbb feldúlják a környéket, a népet foglyul ejtik, majd ugyanannak a vidéknek a népét összeterelik és harcra kényszerítik: saját erődítményük megostromlására.”
 
Forrás, ahol még többet olvashatsz erről

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése