A rómaiak zenéjéről történetírók, költők és képzőművészeti alkotások tudósítanak. Zenéjükben erőteljesen megfigyelhetőek az etruszk és görög hatások. A gazdag családok gyerekeit a görög rabszolgák tanították énekelni, kitharán játszani. A hírhedt Néró császár is többféle hangszeren tudott játszani, többek közt lanton.
A korai időkben a zenészeket elismerték, volt, amikor a fuvolásoknak nagyobb rangja volt az aranyműveseknél.
A zene fontos része volt a közösségi életnek. A temetéseken siratókat énekeltek, de ének szólt a körmeneteknél, a templomban, a lakomákon, mulatságokon, színházban és a cirkuszban is. Mivel sokat harcoltak, a katonaságnál külön katonazenekar szolgált. Az arisztokraták, gazdag polgárok sokszor tartottak házi hangversenyeket, melyeken a rabszolgáikból álló zenekaruk muzsikált.
Hangszereik: tuba, cornu, bucina, lituus, tibia, hidraulisz, lant, fuvola.
(Kelemen Imre: A zene története 1750-ig c. könyve alapján.)
